Néha csak a bizsergés van meg. Nem alkotás, csak a tenni akarás tépelődése. Mint a művésztelenek, akik tudják, most valami művészettel kapcsolatos dolgot kellene ……… (a "tenniük" lenne a keresett szó a kipontozott vonalra). Felhasítani a burkot és kicsobbanni belőle. Mindenki ebben a szabadságot keresné, pedig a helyes tett a szabadon lenni lenne. Kérdés nélkül, megkérdezés nélkül, utólag nem valami bohókás tettnek elkönyvelve. Kiloccsanni magamból ahogyan felfeslik az a hártya amire kényelmesen támaszkodtam. Életet adni a szabadságomnak. Teremteni egy olyat amit én tudok, hiszen azon túl én sem tudnék mást alkotni. Ahogyan őszintén Dali sem tudna Picassót festeni? Dali evidenciája Dali volt. Ahogyan Picasso is megtalálta saját hangját. Kiloccsanni magamból. Már nem a bizsergéssel tépelődök. Meglehet nem alkotok csak festek, nem hangolódtam még rá, és nem lesz meg amitől a vászon festménnyé alakuljon át. Ekkor csak a bizssergést érzem, tépelődök, mert még a kezdet nem csekkolt be. Az az első mozdulat, hogy nekiálljak festeni.