-


Tetten érték az elhíresült művészt, akit egy nagy méretű abszTrakt kép megalkotása közben őrizetbe vesznek, a közönség bevonásával. Az elkövetet tettet pontosan dokumentálják. A bűntény egyes elemeit, külön lajstromba veszik. A képzőművészet már ismert a nagyközönség számára, de a kortárs mindig valami megrökönyödést vált ki a látogatókból. Mintha a látogatók nem élvezni szeretnék a művészetet, mint inkább szemlélni tisztes távolból a kritikák mögül, azzal a fétissel, amit gyermek korában megszokott, hogy ezzel őt is fegyelmezik. Így csak a kordon mögül szemlél.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

-
Kép
 Egyre gyakrabban kezd megfogalmazódni bennem a carpe diem. Nem mint az élet értelme, hanem a jelen jelentésében.  Az alkotásom anyagi vonulata a jövő, hiszen idő, ameddig felépítek egy művészi karriert. És csak úgy alakulhat az ki ha közben nem a művészettel foglalkozom, hanem a brand építéssel. És számonkérő is a társadalom hozzáállása, hogy lusernek éreztet, amikor alkotásodat, amit ő terméknek mínősít, nem tudod anyagilag hasznosítani. Ellenben a jelenben az a transz állapot, amikor tudom, hogy mit csinálok, van türelmem elmélyülni, nem is az alkotásban, hanem abban amiért elkezdtem. Az alkotás már egy materiális kivetülés, és nem a szellemi komplexitás, ami miatt elmélyül az ember egy gondolatban. Míg másoknak az alkotás a megélhetés, addig alkotásaim a érvényelütlenségükben koloncá alakulnak át, ha mint terméket raktározni kell. Van Goghnak mennyi hite lehetett alkotásaiba, vagy kevés ideje, hogy belefásuljon.  Én egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy a jelenbe élek. Perspe
Read more »
-
Valójában a zene az az absztrakt műfaj aminek semmi köze az eredetéhez, a  zajhoz. Olyan művészeti ág, ami túllépett a természet megértésén vagy leutánzásán. Mint az egyszerű matematika és a számítástechnika közötti mérhetetlen dimenzióváltás. Ahogyan az "egy * egy"-ből egy külön kis élő környezetet tudott teremteni amitől a számítógép működni tud. A számtanból izolálták a logikát, és kötött kereteiből nem tudtak kiszabadulni építőkövei (a számok) az anarchiába. A zene a zajból izolálta a hullámhossz, amit herc számok alapján sorrendbe raktak. Akkord nevű ketrecbe zárta, amik egyben egy egységet is jelent. Így a magas és a mély hangokra ugyanazt a sémát alakította ki. A láncra vert zajok közül a használhatatlan sallang vagy fars hangokat pedig kiirtották. Hangsorokat alakítottak ki, amik stílusokat is meghatároznak, de még a legdisszonánsabb jazz sem merít témát, a természet hangjaiból. Debussy is csak a zene nyelvén próbálta sejtetni a természetet, de autentikusság nélkül. A
Read more »
-
Kép
Néha csak a bizsergés van meg. Nem alkotás, csak a tenni akarás tépelődése. Mint a művésztelenek, akik tudják, most valami művészettel kapcsolatos dolgot kellene ……… (a "tenniük" lenne a keresett szó a kipontozott vonalra). Felhasítani a burkot és kicsobbanni belőle. Mindenki ebben a szabadságot keresné, pedig a helyes tett a szabadon lenni lenne. Kérdés nélkül, megkérdezés nélkül, utólag nem valami bohókás tettnek elkönyvelve. Kiloccsanni magamból ahogyan felfeslik az a hártya amire kényelmesen támaszkodtam. Életet adni a szabadságomnak. Teremteni egy olyat amit én tudok, hiszen azon túl én sem tudnék mást alkotni. Ahogyan őszintén Dali sem tudna Picassót festeni? Dali evidenciája Dali volt. Ahogyan Picasso is megtalálta saját hangját. Kiloccsanni magamból. Már nem a bizsergéssel tépelődök. Meglehet nem alkotok csak festek, nem hangolódtam még rá, és nem lesz meg amitől a vászon festménnyé alakuljon át. Ekkor csak a bizssergést érzem, tépelődök, mert még a kezdet nem csekk
Read more »