CsenkeyArt írások

Lépjen meg szerettei dumaszinház jegyével Figyelem felkeltő reklám, akik ilyen bátran mernek csintalankodni, ezt a kis csibészséget csempészik be a metrón utazók életébe. Míg kigyul egy fény, ebből az unalmas hétfőből, ezek az ismert komikusok kezében, le hullik a lepel, és meg fűszerezi csalódottságomat. Csak én olvastam félre, és a valóság mégsem olyan szürreális. Talán környezetem kreativitása nem annyira váratlan, meglepő, hanem ezzel a látványossággal csak diszleksziám színesítette ki az általam szürkének vélt világot. Hasonló szinek az szürke hétköznapokban az "izgalmal szamaritánus" vagy a "haladás napja". A humor műfajával ellentétben ez nem egy szakma, hogy lapzárátig kipattan egy mókás elírás. Ez egy szín tiszte életszerű szürrealizmus, amitől a dolgok egzaktsága felborul, és nyitott szemmel nézhetek ki a dogmatikus merev keretek közül. Ők egy plakátot készítettek, kötött feltételekkel, amivel a előadásaikat reklámozták a karácsony körül. A vicces kobold p

 Egyre gyakrabban kezd megfogalmazódni bennem a carpe diem. Nem mint az élet értelme, hanem a jelen jelentésében.  Az alkotásom anyagi vonulata a jövő, hiszen idő, ameddig felépítek egy művészi karriert. És csak úgy alakulhat az ki ha közben nem a művészettel foglalkozom, hanem a brand építéssel. És számonkérő is a társadalom hozzáállása, hogy lusernek éreztet, amikor alkotásodat, amit ő terméknek mínősít, nem tudod anyagilag hasznosítani. Ellenben a jelenben az a transz állapot, amikor tudom, hogy mit csinálok, van türelmem elmélyülni, nem is az alkotásban, hanem abban amiért elkezdtem. Az alkotás már egy materiális kivetülés, és nem a szellemi komplexitás, ami miatt elmélyül az ember egy gondolatban. Míg másoknak az alkotás a megélhetés, addig alkotásaim a érvényelütlenségükben koloncá alakulnak át, ha mint terméket raktározni kell. Van Goghnak mennyi hite lehetett alkotásaiba, vagy kevés ideje, hogy belefásuljon.  Én egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy a jelenbe élek. Perspe

Néha csak a bizsergés van meg. Nem alkotás, csak a tenni akarás tépelődése. Mint a művésztelenek, akik tudják, most valami művészettel kapcsolatos dolgot kellene ……… (a "tenniük" lenne a keresett szó a kipontozott vonalra). Felhasítani a burkot és kicsobbanni belőle. Mindenki ebben a szabadságot keresné, pedig a helyes tett a szabadon lenni lenne. Kérdés nélkül, megkérdezés nélkül, utólag nem valami bohókás tettnek elkönyvelve. Kiloccsanni magamból ahogyan felfeslik az a hártya amire kényelmesen támaszkodtam. Életet adni a szabadságomnak. Teremteni egy olyat amit én tudok, hiszen azon túl én sem tudnék mást alkotni. Ahogyan őszintén Dali sem tudna Picassót festeni? Dali evidenciája Dali volt. Ahogyan Picasso is megtalálta saját hangját. Kiloccsanni magamból. Már nem a bizsergéssel tépelődök. Meglehet nem alkotok csak festek, nem hangolódtam még rá, és nem lesz meg amitől a vászon festménnyé alakuljon át. Ekkor csak a bizssergést érzem, tépelődök, mert még a kezdet nem csekk

Valójában a zene az az absztrakt műfaj aminek semmi köze az eredetéhez, a  zajhoz. Olyan művészeti ág, ami túllépett a természet megértésén vagy leutánzásán. Mint az egyszerű matematika és a számítástechnika közötti mérhetetlen dimenzióváltás. Ahogyan az "egy * egy"-ből egy külön kis élő környezetet tudott teremteni amitől a számítógép működni tud. A számtanból izolálták a logikát, és kötött kereteiből nem tudtak kiszabadulni építőkövei (a számok) az anarchiába. A zene a zajból izolálta a hullámhossz, amit herc számok alapján sorrendbe raktak. Akkord nevű ketrecbe zárta, amik egyben egy egységet is jelent. Így a magas és a mély hangokra ugyanazt a sémát alakította ki. A láncra vert zajok közül a használhatatlan sallang vagy fars hangokat pedig kiirtották. Hangsorokat alakítottak ki, amik stílusokat is meghatároznak, de még a legdisszonánsabb jazz sem merít témát, a természet hangjaiból. Debussy is csak a zene nyelvén próbálta sejtetni a természetet, de autentikusság nélkül. A